Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Irodalmi Nobel-díj 2021. év

2021. év  Irodalmi Nobel-díjasa: Abdulrazak Gurnah

Forrás: Litera

                

Abdulrazak Gurnah a harmadik afrikai származású író, aki elnyerte az irodalmi Nobelt.

A Svéd Akadémia indoklása a következő volt: A Zanzibárban született író 1968-ban menekültként érkezett Angliába. Szuahéli anyanyelvű, de műveit mind angolul írta. Az 1994-ben megjelent Paradise óta a posztkolonialista tapasztalat egyik legjelentősebb írójának tartják, aki élénk képekben beszél egy olyan Afrikáról, amelyet a kontinensen kívül csak kevesen ismernek. Ez a könyve és a 2020-ban megjelent Afterlives is a XX. század elején, Kelet-Afrika német gyarmatosítása idején játszódik, fő témái között pedig az előítéletek, a rasszizmus és a kultúrák és kontinensek között vándorló menekültek szerepelnek.

Abdulrazak Gurnah angol nyelven író tanzániai regényíró. 1948-ban született Kelet-Afrika partjainál, Zanzibár szigetén. Diákként 1968-ban érkezett Nagy-Britanniába, jelenleg pedig irodalmat tanít a Kenti Egyetemen. A Wasafiri folyóirat társszerkesztője.

Első három regénye, a Memory of Departure (Indulás emléke, 1987), a Pilgrims Way (Zarándokok útja, 1988) és a Dottie (1990) különböző nézőpontokból dokumentálja a bevándorló tapasztalatait a mai Nagy-Britanniában. Negyedik regénye, a Paradise (Paradicsom, 1994) az első világháború idején a gyarmati Kelet-Afrikában játszódik, és bekerült a Booker és a Whitbread-díj jelöltjei közé. Az Admiring Silence (1996) egy fiatalember történetét meséli el, aki elhagyja Zanzibárt, és Angliába emigrál, ahol férjhez megy és tanár lesz. A 20 évvel későbbi szülőhazájába tett visszatérő látogatás mélyen befolyásolja hozzáállását önmagához és házasságához. A By the Sea (A tenger mellett, 2001), Saleh Omar, egy angol tengerparti városban élő idős menedékkérő meséli el, 2001-ben szintén jelölték Bookerre, illetve Los Angeles Times könyvdíjára is.

Abdulrazak Gurnah az angliai Brightonban, Kelet-Sussexben él. Legutóbbi regényei a Desertion (2005), amely felkerült a 2006-os Commonwealth Writers Prize listájára, és a The Last Gift (Az utolsó ajándék, 2011).

Legismertebb műve, a Booker-díjra jelölt Paradise egyszerre története egy afrikai fiú felnőtté válásának, egy tragikus szerelemnek, valamint a hagyományos afrikai minták pusztulásának az európai gyarmatosítás idején. A regényben egy erős afrikai hang jelenik meg az amerikai olvasók előtt, - egy olyan hang, amelyről Peter Tinniswood így ír a London Timesban: „Gurnah kiválóan ír. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó író lesz belőle.”

A Paradise Abdulrazak Gurnah nagy regénye. A tizenkét éves Yusufot, e huszadik századi Odüsszeia főhősét apja, adósságai törlesztéseként eladja. A vidéki Afrika egyszerű életéből Yusuf a gyarmatosítás előtti Kelet-Afrika bonyolult városi világába kerül – egy olyan érdekes világba, ahol a muszlim fekete-afrikaiak, a keresztény misszionáriusok és a szubkontinensről származó indiaiak törékeny, finom társadalmi hierarchiában élnek egymással. Gurnah Yusuf szemén keresztül mutatja be a háborúban álló közösségeket, a félresikerülő kereskedelmi szafarikat és a kamaszkor univerzális megpróbáltatásait. Amikor pedig Yusuf kezdi felfogni azokat a döntéshelyzeteket, amibe kerül, rájön, hogy, ahogy mindenkinek, neki is alkalmazkodni kell az európai gyarmatosítás új tényeihez. A Paradise egy olyan történet, ami ugyanazt a területet járja be, mint Isak Dinesen és William Boyd regényei, de mindezt egy olyan új szemszögből teszi, ahonnan nézve eddig még nem mesélték el ezt a ritkán megírt részét a világnak.

A The Guardianben Maaza Mengiste írt nemrég Abdulrazak Gurnah Afterlives című, legutóbb megjelent regényéről, 2020-ban. Gurnah Afterlives című művében Afrika európai gyarmatosításának egy olyan aspektusára világít rá, amit a közelmúltig kevéssé tematizáltak: a német gyarmatosításra – írja a The Guardian. A 19. század végén a mai Namíbia, Kamerun, Togo, Tanzánia és Kenya egyes részei, valamint Ruanda és Burundi királyság is a német birodalom része volt. És ahogy a gyarmati állapotok általában, úgy a német gyarmati uralom is kegyetlen és brutális volt. Az elnyomásról és erőszakról ismert gyarmati világban a 20. század első népirtását is Németország követte el 1904-ben, amikor a namíbiai hereró és nama népfelkelést igyekezet elfojtani. „A németek annyi embert öltek meg, hogy az ország tele van koponyákkal és csontokkal, és a föld nedves a vértől” -olvasható a cikkben. Németország mint gyarmatosító birodalom nem sűrűn jelenik meg európai regényekben, Gurnah nem vész el a terror ábrázolásában, inkább azok történeteire összpontosít, akiknek ennek ellenére sikerült viszonylag nyugodt életet teremteniük, habár ez a nyugodtság nem jelenti azt, hogy a szereplők megmenekültek a gyarmatosítás fizikai és érzelmi pusztításaitól.

Gurnah Afterlives című regényében a gyarmatosítás és a háború generációs hatásait vizsgálja, és arra kér bennünket, hogy fontoljuk meg, mi marad még ennyi pusztítás után. Mit lehet megmenteni, ha a gyarmatosítás egyik következménye az afrikai látásmód szándékos kizárása az emlékezetből? Hogyan emlékezünk, ha nem tudjuk, mit töröltek? – teszi fel a kérdéseket Gurnah.

Az író nem riad vissza a pszichológiailag bonyolult találkozásoktól sem, türelemmel és törődéssel kíséri nyomon szereplői életének alakulását, miközben szakértő módjára vezet be a kereszténységnek a gyarmatbirodalom felépítésében és fenntartásában betöltött szerepének vizsgálatába. A The Guardian szerint az Afterlives egy „lenyűgöző regény, amely összegyűjti mindazokat, akiket elfelejtettek, és elutasítja azok törlését”.

A Nobel-díjat a svéd kémikus, feltaláló Alfred Nobel alapította. Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett úgy, hogy vagyonának kamataiból évről évre részesedjenek a fizika, kémia, fiziológia és orvostudomány, továbbá az irodalom legjobbjai és az a személy, aki a békéért tett erőfeszítéseivel a díjat – és a vele járó, jelenleg 9 millió koronás (294 millió forintos) pénzjutalmat – kiérdemli.

A Nobel-díjra jelölés és a kiválasztás folyamata szigorú szabályok szerint történik. A irodalmi Nobel-bizottság először is meghívólevelet küld több száz jelölésre jogosult személynek és intézménynek. Jelölhetnek például a Svéd Akadémia és más akadémiák, intézmények és társaságok tagjai, egyetemi irodalom- és nyelvészprofesszorok; korábbi irodalmi Nobel-díjasok; irodalmi társaságok elnökei. Az akadémia tagjai közül három évre választott, 4-5 főből álló irodalmi Nobel-bizottság értékeli a jelöléseket, kiválaszt 15-20 szerzőt, és bemutatja ajánlásait a Svéd Akadémiának, majd ezt a listát 5 fősre szűkíti. A 18 taggal rendelkező Svéd Akadémia felelőssége aztán az irodalmi Nobel-díjas kiválasztása. Az akadémia tagjai elsőként elolvassák és értékelik a végső jelöltek munkáját, a irodalmi Nobel-bizottság pedig egyedi jelentéseket készít. Ezt követi a vita az akadémia tagjai között, aminek végeredményeként októberben kiválasztják a Nobel-díj győztesét. A jelöltnek a leadott szavazatok több mint felét meg kell kapnia. Ezután lehet csak közölni a Nobel-díjas nevét. A díjátadásra mindig év végén kerül sor, december 10-én Stockholmban rendezik meg. A Nobel Alapítvány alapszabálya szerint a jelöléssel és döntéssel kapcsolatos információk 50 évig titkosak.

Az irodalmi Nobel-bizottság tagjai Anders Olsson, Per Wästberg és Jesper Svenbro (további tag Mats Malm). A bizottság tagjait három évre választják az akadémia tagjai közül, munkájukat szakértői tanácsadók segítik.)